Céhtanács

Céhtanács

Egyik napról a másikra, szinte minden átmenet nélkül állt be a hideg idő. A nap elvégezte az esztendőre kiszabott feladatát, beérlelte a szőlőt, a must a hordókban várta, hogy kiforrjon, és éltető borrá érlelődjön. Elkezdett csurogni az ősz. Lassú, kényelmes esővel kezdődött, azután egyfolytában esett négy álló napig, így vízben álltak a pincék, és a szekér helyett csónak is megtette volna a dolgát.

Fazola uram már napok óta ki sem mozdult a házból. Nem az eső miatt, hanem annyi az intézni, számolni valója, hogy nincs ideje a massa szervezése miatt. Borbíróék már kétszer üzentek utána, egyszer, amikor Miskolcon volt éppen, másodszor meg néhány napja, de kitért a látogatás elől valamilyen kifogással. A számításai szerint, amit a miskolci mesterek számadataiból összeírt több mint ötezer forintra rúg a massa építése, sok pénz. Kevesebbre számított.

 

Kaminszky mester uram műhelyében, az egri vasműves céh jóvoltából, és költségéből készül a vasalt téka. Kívül-belül vastag lemez borítja, fülébe ötfontos lakatot tesznek a biztonság miatt. Kell az irományok és a pénz miatt, mert azt mégsem tarthatja a Bükk kellős közepén másutt, csak vasalt tékában.

Kulcsár Kázmér céhvezető urammal megállapodtak, a céh érdekét nézve. Ezért Fazola uramnak kiadta az engedélyt a tervre, hivatkozva, hogy a környéken már szinte lehetetlen vasat beszerezni. A gömöri massákból, évek óta egy vasszegre valót sem kapott. Így áll a helyzet.

– Hanem Fazola uram, annak még sora van, hogy a levelet kiadjam, mert tudja a mestereket gyűlésre kell hívni.

– De Kulcsár uram, nyakamon a tél!

– Hát jó, jól van, – egyezett bele Kulcsár uram, mert a céhnek csak használ, ha az a hámor mielőbb megindul.

– Bízza csak rám Fazola uram, én a vezetőkkel elintézem. De kegyelmednek van restanciája, el ne feledje! Egy éven belül házasodni kell, erre a céh is instálja, meg a törvény is.

A megállapodás után Fazola visszasietett a szállásra a Hofner-házba, hogy levelet írjon Fisher uramnak Sárospatakra, a massa tervrajza miatt. Közben rásötétedett, kimerültek az égi tartályok, az eső négy nap után elállt.

 

Kulcsár Kázmér, egri lakatos és kovács céh vezetője, amint értesült Fazola hazajöveteléről, melegiben berendelte céhtanácsba. A boltíves terembe belépő Fazolát a céhvezető a céhtanács sebtében összeverbuvált tagjaival fogadta, úgy ülve körül az ovális, kemény tölgyfaasztalt és oly kimért hivatalos képet vágva, mintha főbenjáró bűnben bírósági tárgyalást rögtönöztek volna.

Kulcsár Kázmér hellyel kínálta Fazolát, aki körülnézett, s furcsállta a helyzetet, mosolyogva jegyezte meg:

– Nos, uraim csak nem ítélőszékbe ültetnek? Mi bűnt követtem el?

– Nagy bűnt! Halálos bűnt, Fazola uram! Olyat, amiért a püspök úr őkegyelmessége sem oldozná fel! – válaszolt Hofner János a céhtanács elnöke.

Kulcsár Kázmér leintette, és hivatalos hangon kezdte ismertetni a rendkívüli ülés tárgyát:

– Kedves Fazola uram! Kellemetlen kötelességünknek teszünk eleget, amikor a tekintetes céhtanács színe elé idéztük kegyelmedet. Valamennyien jól tudjuk, hogy korábban Barkóczy Ferenc püspök főispán uram kegyeit élvezte, a püspöki rendelésektől elhalmozván, mint első ember a szakmában, kiváltságos helyzeténél fogva félvállról vette a céhünk minden tagjára kötelező előírásokat. Mindezt hallgatólagosan tudomásul vettük, amíg a szakmáját folytatja. Azonban jó ideje pókháló lepi be műhelyét, idegen területeken tevékenykedik. Ezért a tekintetes céhtanács ezúttal figyelmezteti céhünk mindenkire érvényes alapszabályára, mely szerint csak a szakmában becsületesen helytálló, jó erkölcsű, példás családi életet élő mesterek lehetnek tagjai céhünk családjának. Meg kell mondanunk, hogy Fazola uram jó ideje nem tesz eleget! Munkáját, műhelyét elhanyagolja. Mit tud felhozni mentségére, Fazola uram? Hallgatjuk kegyelmedet! – fejezte be Kulcsár Kázmér céhvezető a rögtönzött vádbeszédet.

 

Fazola Henrik felállt, körültekintett a nagytiszteletű céhtanácson. Látta, hogy minden tekintet feléje szegeződik.

– Uraim! Tekintetes céhtanács! Kegyelmedék mindannyian jól tudják, a valamennyiünket sújtó nyersanyag hiány hajszolt a hegyekbe, hogy vaskő után kutassak, hogy vasművet építve, jó minőségű nyersvassal lássam el az egri, és a megyei vasműves mestereket! Nem töltöm időmet városomtól távol haszontalanul! Kegyelmedéknek csak annyi dolguk lesz, hogy, mint jó hazafiak, becsületes egri polgárok részvényjegyzésükkel támogassák majd a létesítmény építését!

– Ezek szerint Fazola uramat a vasmű építés ügyei várhatóan hosszabb időre újra elszólítják? – kérdezte Kulcsár céhvezető.

– Úgy, ahogy mondja, Kulcsár uram! Jól tudják a tekintetes urak, hogy segítségemre Egerbe hívtam öcsémet, Lénárdot, aki szintén jól bánik a kalapáccsal! – válaszolta Fazola.

– Nem vitatjuk mesterségbeli tudását az öccsének, Lénárd úrnak, de azzal tisztában kell lennie, hogy a kegyelmed művészi színvonalát nem érheti el! Most például olyan rendelések is befutottak a magisztrátustól, amelyek kimondottan a kegyelmed művészi kalapácsát igénylik! – mondta Kulcsár.

Fazola tekintete felcsillant. Biztosan egy új rácsoskapu, melyet jól megfizetnek, tavaszra összehozza, és rendezi belőle adósságait.

– Egy újabb rácsoskapu talán? – kérdezte.

– Ó, nem! Attól is nagyobb feladat! Olyan amilyen a köztereken van, az arra járó emberek megcsodálhatják!

– Mi lehet az, Kulcsár uram? Kíváncsivá tesz!

– Ha a céhtanács felhatalmaz a megrendelés kihirdetésére, megmondom előre! Kaminszky Efrém vasműves mester kért szót, és felállva monda a következőket: Felkérjük Kulcsár uramat, hogy hirdesse ki a püspökségről érkezett megrendelést!

– Én a céhtanács elnöke kihirdetem, hogy címeres kaput kell készíteni Barkóczy püspökúr megrendelésére. A címeres kapu a püspöki épület homlokzati bejáróját ékesítse. A céhtanács a püspök úr kérésére Fazola Henrik és Fazola Lénárd vasműves mestereket bízza meg!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük