szerző

Az őseimtől kaptam nevem, mely szerint Csámer István vagyok. Hajdúhadházon születtem 1946. szeptember 2-án. Igaz, hogy ott születtem, de Miskolcon nőttem fel, ott éltem szüleimmel. A Bükk árnyékában a zúgó Szinva völgye mellett, nem messze Nagy Lajos királyunk fenséges várától töltöttem a gyermekkorom. A Szinva patakra építettünk zúgót, kelepcét, amit a víz forgatott, a vár tövében pedig katonásdit játszottunk. A Bükk kirándulásra, túrákra adott lehetőséget, a barlangok pedig a felfedezéseket kínálta. Most visszaemlékezve csodálkozom azon, hogy nem történt bajunk. Elrohant a gyermekkorom, nagyon jó volt, jót játszottunk, jót bandáztunk. Az iskolákat is Miskolcon jártam ki. A Nehézipari Műszaki Egyetem (akkor ez volt az intézet neve) gépészmérnöki karán végeztem. És itt eljött az életemben egy meghatározó fordulat: megnősültem. Feleségemmel, aki debreceni volt, Debrecent választottuk a további életünkhöz, a közös jövőnkhöz. A feleségem és én általános iskolában tanítottunk igen nagy szeretettel. Királyi ötösként született öt gyermekünk, öt fiúnk: Zoltán, Csaba, Árpád, László és Loránd. Büszkeségünkre mind az öt gyermekünk derék szorgalmas emberré vált. Hogy az unokákkal is dicsekedjek, van egy Hanna és egy Noel nevű unokánk. A feleségem és én tíz éve mentünk nyugdíjba „negyven év a katedrán” után.