A névadó

A névadó

A magisztrátus urai pontban tíz órára várták Fazola Henriket, hogy hivatalosan Eger város polgárává avassák. Már a tizet is elütötték a harangok, mire gyalogszerrel elérte a barnára pingált tisztes épületet, amelyen a címeres megyei lobogót rázta veszettül a frissen támadt szél. Abban az időben minden közigazgatási teendőt már a magisztrátus, ez a törvénytudó testület intézte Egerben. A pályázat beadása miatt, amit a püspökségi dominus hivatalba kellett vinni, késett Fazola, amit igen rosszul viselt, mert úgy érezhette, ezektől függ az élete.

 

Amikor üggyel-bajjal sikerült kimenteni magát a késés miatt, akkor egy bizonyos Kulcsár úr körülményesen előadta, hogy a purgerlevélbe a szenátus nem vezethet be olyan nevet, amely hiányzik a Gregoriánus naptárból, ugyanis a Würzburgból hozott hivatalos iraton a következő név állott: Johann Hainrich Fassola. A magisztrátus urai sorra megnézegették a pecsétes levelet, és a következő döntést hozták, amit a nagytiszteletű Kulcsár Kázmér uram tolmácsolt: A magisztrátus urai most, itt, úgy döntöttek, hogy a nevét magyarosan kell használni. A döntés meghozatala után, magisztrátus urai közül az idősebbik felállt az asztal végén, majd csendre intette a jelenlévőket, és így szólt:

– Tisztelt mester úr, Isten kegyelméből és a magisztrátus jóvoltából, a mai naptól az Ön neve: Johann Hainrich Fassolából, Fazola Henrik lesz!

A teremben ülök felálltak, és egyszerre válaszoltak rá: Úgy legyen!

A név kihirdetése után, végre nekiállt a nótárius kiállítani a pecsétes írást. Fazola Henrik átvette, és kezébe szorította a drága papírt, amely Eger város törvényes polgárává avatta. Kibontotta a tekercset, és nézegette, tetszett neki a virágos iniciálék, melyeket gyakorlott kézzel cirkalmazott a nótárius a kezdő szavak elé, a régies furcsa nyelvezet, a szalagon függő spanyolviasz, amelybe belényomták a város pecsétjét: két lábra ágaskodó oroszlán, mancsai között a püspöki korona.

 

A papíron ez volt olvasható:

 

„Megvizsgálván Magister FAZOLA HENRIK vándorló levelét, mesteri írását, amint is hiba nélkül találtattak, és jól lehet a jegyzőkönyvek szerint háza nem lévén, az Instanst nem is lehetne Purgernek bevenni, hiszen ide való leányt sem vett el, ki után jövendőben házat is várhatna, amellett Hofner János lakatos artifex mellette instálván, ez okokra való nézve Purgernek erga Solitam Taxam Florenum 24 befogattatik oly formán, hogy az Instans mindenekben úgy viselje magát, hogy azon Purger nevet meg érdemelhesse.

Anno Domini 1760”

 

Még egy párszor forgatta, nézegette az írást, ami szabadságot, lehetőséget biztosított számára, majd nagy gonddal összetekerte a tekercset és a szalaggal átkötötte. Istenem!

Fazola Henrik egri polgár vagyok!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük