Részvényesek
Az éjjeli nagy csendet, csak a város őrének rekedt hangja zavarta meg:
„Tízet ütött már az óra” hallatszott a papnevelde felől.
Fazola Henrik nem tért nyugovóra, hanem íróasztalánál egy lámpás sápadt fényénél meghívókat írt. Még holnap el kell jutatni, Eger, Miskolc, Diósgyőr, Borsod és Heves megye méltóságaihoz, uraihoz. A meghívón a következő szöveget lehetett olvasni:
Jó befektetést, busás hasznot ígér a vasmű, a bükki hámor!
Vásároljanak a részvényeiből. Egy részvény ára: 1000 forint!
Részvénytoborzó gyűlés Egerben, az Oroszlán fogadóban, a következő vasárnapon pedig Diósgyőrben a Dominális-ház nagyudvarán lesz megrendezve!
A személyes meghívások alkalmával tapasztalta, hogy a méltóságos nagyurak nem túl lelkesek.
Vasmű a Bükkben? – ugyan minek az, kinek? Akik így vélekedtek, nem is jöttek el a részvénytoborzó gyűlésre.
Fazola a főrészvényes felkészült az eseményre. Joskó és Rozi, valamint Borbíró Sára megterítettek és kínálták az érdeklődőket.
Egerből jegyeztettek:
A püspökség részéről, egy kispap, gróf Barkóczy Ferenc püspök úr őkegyelmesége nevében jegyeztetett.
Céhes mesterek is érdeklődtek, jegyeztettek: Kulcsár Kázmér céhvezető, Hofner János lakatosmester, Kaminszky Efrém lakatosmester, Id. Kaminszky Kázmér lakatosmester, Borbíró János, öcsém, Fazola Lénárd, Markhót Ferenc egri tisztiorvos, Váry Péter Upponyból, Carlo Adamit templomfestő, Giacomo Berrát márványfaragó.
Miskolcról:
Karl Ferenc ezredorvos, lánya, Karl Tekla, Karl Ottó testőrhadnagy, valamint Báyel és Lustig hejőcsabai serfőzők.
Diósgyőrből,
Gróf Gyáraki Grassalkovich Antal őméltósága, A diósgyőri koronauradalmat Hajduffi prefektus képviselte, Szőllőssy intézővel. A kamaragrófság megbízásából Baum János jegyeztetett. Részvényt vásárolt még, Pápai Tóth Mihály lelkipásztor geológus a vasérc szakértője, és Truppollai György a koronauradalom tiszttartója.
Fazola uram egy az udvaron álló emelvényre lépett, és csendet intet:
– Uraim! Eddig tizennyolc részvény gyűlt össze, kevés, nagyon kevés, hisz hatvanháromról van szó. Főbíró uram! Nem gondolja meg magát?
– Hát rendben van, egyet, nyögte ki nehezen Hollóssy. Még egy páran jelentkeztek, de így is csak huszonöt jött össze.
– Senki többet? – kiáltotta Fazola uram.
A társaság hallgatott. Nincs más út mint megkötni az udvari kamarával a szerződést! – kiabálta valaki.
– Azt nem! Ez a magyaroké! – kiáltotta mérgesen Fazola úr.
Tekla pár lépésre állt tőle, egyszer csak elé lépett, és így szólt:
– Ne csüggedjen, én bízom a kegyelmed vállalkozásában. Meglátja, sikerülni fog. Kérem, fogadjon el szövetségesének, mondta, és kezét nyújtotta.
Fazola nézte a leányt, ahonnan erő, biztatás, hit sugárzott feléje.
A részvénytoborzó nem valami nagy sikerrel végződött, de nem adta fel. Alapos számvetés után elhatározta, hogy megpróbálja a lehetetlent, még melegében másnap a reggeli postakocsival elutazott Selmecbányára, hogy felkeresse a kamaragrófot.
– Jöjjön csak, jöjjön, Fazola uram, már vártuk kegyelmedet! – üdvözölte hivatali szobájában a kamaragróf, és hellyel kínálta.
– Meséljen! Hogy sikerült a toborzás?
Fazola elmondta a siralmas eseményeket, de nem mutatott alázatot, nehogy azt higgyék, hogy fel akarja adni.
– Így szokott ez lenni! Várható volt! De adok én Fazola uramnak egy jó tanácsot: keresse fel szabad részvényeivel Bécsben az üzletembereket. Természetesen csak akkor, ha fel akarja építeni a vasművet.
– Hajlok rá méltóságos uram, azt hiszem, számomra nincs visszaút.
Számított rá a kamaragróf, mert már előre meg is írta, és a kész szerződést Fazola elé tette.
– Tessék itt a szerződés, s ha úgy gondolja, írja alá. Ez a legelső lépés a vasmű felé vezető göröngyös úton – mondta a kamaragróf, és Fazola elé tette az okmányokat.
Fazola aláírta az okmányokat. A kamaragróf nyájasan mosolygott, majd aranysárga bort töltött a poharakba, és átnyújtott egy pecsétes okmányt:
– Fogadja, a gyárvezetői kinevezése! Elsőnek gratulálok a hivatalom nevében. Nos akkor, gyárvezető úr, emeljük poharunkat a diósgyőri vasmű felépítésének sikerére!
A poharak összekoccantak.